Gondolom minden olvasó tisztában van a szocpol fogalmával: előre leadott gyermeklétszám után járó állami támogatás lakásvásárláshoz vagy építéshez. Amit a Bajnai-kormány a megszorításokra hivatkozva eltörölt.

Elnézve az összegeket kijelenthetjük, hogy ezek bizony nem kis pénzek voltak. Mert igaz, hogy az ember csak egy gyerek után vehette igénybe, egy alkalommal, viszont ez átlagosan 2-3-4 millió forintot is jelentett felvevőnként (attól függően, mennyi porontyot vállalt be az ember), amit ha csak évi ezerrel szorzunk fel, akkor már elértünk egy szép kis milliárdos küszöböt. És ebbe még nem vettem bele a félszocpol és a Fiatalok Otthonteremtési Támogatását, amivel ez az intézkedés (ha saccolnom kellene) alsó hangon 5-10 milliárd forintot jelentett évente.

Ugyanakkor ne feledkezzünk meg a másik oldalról se: a legtöbb lakásvásárlónál a szocpol tette ki az önerő egy jelentős részét. Hiszen ha veszünk egy 20 milliós új lakást, aminek 60 %-át lehetett hitelre fölvenni, úgy a maradék 40 % 8 millió forint volt. Nos, a régi rendszerben ha az ily módon lakást vásárló párocska 3 gyereket vállal be 5 éven belül, akkor 3,8 milliót igényelhettek, ami az önerőnek a fele!
És ne feledjük el a harmadik oldalt se: 2005-2006. tájékán volt a nagy ingatlan boom és a devizahitelek aranykora, amivel főleg a társasház-építőcégek és a pénzintézetek jártak jól. Csoda, ha még ez is rásegített?

Noha én elismerem a szocpol segítségét, ugyanakkor nem hoznám vissza. Ez a jóléti rendelkezés a Kádár-rendszer egyik hagyatéka volt, és persze jelentős tétel volt az állami költségvetésben. Ugyanakkor elismerem, hogy a családi életformát "kényszerítette" finoman az emberekre, ráadásul úgy, hogy a lakásvásárlás esetén nem éppen kicsi önerő egy jelentős részéhez járult hozzá.

Holnap reggel várom olvasóimat újra, ezúttal a közeledő augusztus 20. kapcsán a kereskedelmi dolgozók munkaidejével foglalkozom.