Ha én képviselő lennék...

A címből már talán kitalálható, hogy ez bizony a szombati Békemenet felvonulásról fog szólni, amire én is gondoltam, hogy elmegyek, de végül egyéb program okán mégsem tettem meg. (Lehet, jobban is jártam vele...) A képeken is látható bazi nagy transzparens viszont erősen megragadta a figyelmemet, így nem árt ezen a gyarmat dolgon elgondolkodni.

Még az előző kormány alatt sokan mondták, hogy Magyarország "izraeli gyarmat" lett, vagyis rengeteg befolyásos izraeli zsidó üzletember fektetett be hazánkba, sajnos időnként a korrupció árnyékától sem mentesen. Ezt az akkori ellenzék erősen ellenezte, így hazafi harcot hirdetett meg.

A kormányváltást követően ezt a harcot tovább folytatták, és a FIDESZ-KDNP vezetés erőteljesen rástartolt a hazai vállalkozások támogatására. Ezt persze a külföldi tulajdonú cégek zöme nehezményezte, illetve azt is, hogy a korábbi szocialista vezetéssel ellentétben az jobboldaliak kevésbé megalkuvóak. Emiatt teljesen joggal támadják a magyar országvezetést, és kritizálják annak lépéseit.

Hogy most a magyar kormány tényleg nem volt-e felkészülve a vezetésre (mint ahogy az ellenzékben állítják), vagy csak teljesen át kívánják strukturálni az országot, új alapokra helyezve, most hagyjuk. Jelen írásomban csak a másoktól való függést veszem górcső alá.

Amit úgy néz ki, hogy Petőfi Sándor két híres versével, a Kutyák dalával és a Farkasok dalával azonosítanak. Van is alapja a dolognak, bár hozzá kell tenni, hogy a költő kőkeményen végletekben gondolkodott már akkor is. Ami nem feltétlenül jó, ha így szembeállítjuk a dolgokat, de közte nem skálázunk.

Viszont sokan elfelejtik, hogy a szabadság egyben felelősséggel is jár. Minél kevesebb az előbbi, (általában) annál kevesebb a másik is - persze lehetne kivételeket sorolni reggelig. Így hát lehetséges, hogy országilag kikerültünk a mások által vezérelt sodrásból, és magunk akarjuk irányítani a sorsunkat, viszont ezzel megsokszoroztuk a veszélyét annak, hogy a bizony többet fogunk a köveken csapódni...

Szóval rendben van, legyen szabadság, legyen béke, legyen Békemenet, ne legyünk gyarmat - de ezen dolgok következményeiről, meg felelősségről ne feledkezzünk el egy pillanatra sem! Mert ez a fajta könnyelműség lehet az igazi vesztünk! És hiába tudja irányítani a kormányzó pártszövetség az országot kénye kedvére, nem élünk izolációban, sőt, részei vagyunk egy nemzetközi, európai közösségnek is - annak minden előnyével meg hátulütőjével (bár utóbbiak lényegesen kevesebb számban leledznek).