Ha én képviselő lennék...

Sok ember kedélyét borzolta külföldön és itthon is a hajléktalanokat ért támadás, miszerint büntetnék azokat az embereket, akik életvitelszerűen az utcán élnek. A liberálisok természetesen azonnal támadásba indultak, míg a konzervatívok teljes mértékben támogatják a kezdeményezést. Az én véleményem viszont erőteljesen felemás.

Magával a kezdeményezés alapcéljával, miszerint tüntessük el a hajléktalanokat az utcáról, teljes mértékben egyetértek. Az okok gondolom nyilvánvalóak: általában koszosak, büdösek, kukáznak, részegek, és a kéregetésükkel, de általában már a látványukkal is csak zavarják a járókelőket és az ott élőket, nem beszélve ilyenkor tél idején az egészségügyi és fagyhalálos kockázatokról. Olyan probléma ez, amit ha nem kezelünk megfelelően, akkor csak tovább növekszik, és később nagyobb bajok származhatnak belőle.

Tehát dolog kezdeményezés része, miszerint valamit kell velük tenni, teljesen rendben van. De a megvalósítási fázissal már nem értek egyet.

A probléma ugyanis ott kezdődik, hogy a törvényalkotó(k) a hajléktalanságot a bűnözéshez hasonló, tudatosan választott létformának tekintik. (A kettő egybefonódásáról megint lehetne cikkezni.) Ami nagyon nem így van, mert - meglátásom szerint - a hajléktalanság inkább a körülmények összjátékának köszönhető, rákényszerített életforma, mintsem egy olyan elgondolás, hogy "én most elmegyek lopni".

Innentől kezdve az, hogy magas pénzbüntetést szabnak ki olyan emberekre, akiknek ráadásul még semmijük sincs, erőteljesen nonszensz kategória. (Bár ha ez az összeg munkára konvertálható, akkor van némi ráció...) A jó kezdeményezést itt rontották el, hogy egy nem kellően átgondolt, de egyszerűen kivitelezhető megoldást választottak.

Mi lehet ennek az eredménye? Egyrészt a hajléktalanok átvándorolnak más kerületekbe, és ott élnek tovább. De ha a Józsefvároson kívül az összes többi önkormányzat is elfogad ilyen rendeleteket, akkor további nomád vándorlás lesz belőle. Egészen addig, amíg a főváros teljes területéről ki nem tiltják őket, aminek eredményeként létrejöhet Budapest közvetlen szomszédságában egy, a világ legnagyobb városaihoz tartozó nyomortelep. Izgalmas jövőkép? (Persze nem valószínű, hogy ez így lesz, de lehetséges alternatívaként tekintek rá.)

Megoldás? Ha ezeket az embereket egy külön helyre zárták volna, ahol kiszolgálják őket, csak félmegoldás lenne a problémára. Ha viszont a munkaerejüket hasznosítani tudják, pontosabban az ellátásért cserébe dolgoznának, akkor azzal már előrébb jutnak, így a börtönviselt rabokhoz hasonlóan vissza lehet őket vezetni a társadalomba. Persze itt nem valami nagy és bonyolult dologra kell gondolni, hanem egyszerűbb köz vagy társadalmi célú munkákra, de ha meg lehet oldani a az elhelyezésüket, akkor az már félsiker.

Persze ez utóbbira rá lehet sütni a modern kori rabszolgaság bélyegét is, ami sajnos teljesen igaz. Viszont el lehet gondolkodni, hogy mi a jobb: kötöttségek között, de egy megfelelő életszínvonalban élni, vagy teljesen "szabadon" nyomorogni. És erről ne, vagy ne csak a szociológusokat és egyéb bölcsészeket, hanem az hajléktalanokat is kérdezzük meg!