Holnapig lehet beküldeni a Nemzeti Konzultáció idei kérdőívét, ezért azon a napon szokásomhoz híven közzé is teszem a válaszaimat. Ám előtte egy régi adósságomat törlesztem, és a Lehet Más a Politika párt népszavazási kezdeményezésére adó válaszaimat írom le. Elöljáróban annyit, hogy aláíróként sajnálom, hogy nem jött össze a kellő számú jelentkezés, még ha az egyes kérdésekkel - mint alant látható - nem is értek egyet.
1. Álláskeresési járadék: A munkájukat elvesztett emberek 9 hónapig kaphassanak álláskeresési támogatást – mert 3 hónap alatt lehetetlen munkát találni.
IGEN
Miért? Noha a csökkentett időtartammal a kormány szándéka - a költségvetési kiadások lefaragása mellett - mindenképpen az, hogy az emberek minél előbb találjanak munkát, a gyakorlat viszont sokszor azt mutatja, hogy ez a 3 hónap kevés. (Persze a dolog "megoldható" szemléletváltással, ha az ember nyitottabb vagy elkeseredettebb hozzáállással akármit elvállalna, de az utóbbi súlyos lelki sérüléseket is okozhat.) Ha nem is kilenc hónapos járadék, de legalább fél éves támogatás kell, még ha három hónap után csökkenne is az összeg mondjuk a 80-90 %-ra.
2. Szabadság: Az emberek hadd vegyék ki a szabadságukat akkor, amikor ők akarják! – hogy legalább a szabadságunkról dönthessünk szabadon!
NEM
Miért? Noha a munkavállalók számára első körben ez egy ideális állapot, viszont nem szabad elfeledkezni a munkaadói oldalról sem, azaz a termelés, szolgáltatás tovább folyásáról sem. A párt az indoklásban ügyesen használja fel a családot, viszont megfeledkezik a munkatársakról, akikre ebben az esetben többletfeladat hárulna és vica versa. Szerintem a jelenlegi, 3/4 szabadság teljesen rendben van (még ha ez a leállásos területeken, pl. oktatás a szabadon kivehető napok számának kontójára is megy), akinek meg nem tetszik, az menjen el vállalkozónak, ahol annyi szabadságot vehet ki, amennyit csak akar (más kérdés persze, hogy ez utóbbi nem fizetett, illetve ott tényleg oda kell tenni az embernek magát).
3. Próbaidő: Ne lehessen vég nélkül próbaidőn tartani a dolgozókat – mert mindenkinek joga van a biztonsághoz!
IGEN
4. Tankötelezettség: Állítsák vissza a 18 éves korig tartó tankötelezettséget – hogy ne kerüljenek szakma vagy érettségi nélkül az utcára az emberek.
NEM
Miért? Noha elméleti szinten egyetértek azzal, hogy az ember a nagykorúvá válásáig tanuljon, viszont a gyakorlatban van az éremnek egy másik oldala is: egy kamasz van annyira tudatos (még ha nem is felelősségteljesen), hogy döntsön a tanulás vagy nem tanulás között. Na a korábbi rendszerben ez úgy működött, hogy mivel az "utcára" nem rakhatták, ezért egy másik iskolának kellett átvennie. Kérdem én: melyik intézmény szeretne egy devinás egyént átvenni, aki valószínűleg csak bomlasztja a morált, és hátráltatja azokat, akik tanulnának? (Esetleg speciálisan ezekre szakosodott intézetek.) Ezzel viszont meg lehet suhintani a fejük felett a kardot, illetve ha ki is rakják őket, akkor legyen lehetőség arra, hogy később valami módon visszakerüljenek a rendszerbe (ha akarnak).