Ha én képviselő lennék...

A címből már talán kitalálható, hogy ez bizony a szombati Békemenet felvonulásról fog szólni, amire én is gondoltam, hogy elmegyek, de végül egyéb program okán mégsem tettem meg. (Lehet, jobban is jártam vele...) A képeken is látható bazi nagy transzparens viszont erősen megragadta a figyelmemet, így nem árt ezen a gyarmat dolgon elgondolkodni.

Még az előző kormány alatt sokan mondták, hogy Magyarország "izraeli gyarmat" lett, vagyis rengeteg befolyásos izraeli zsidó üzletember fektetett be hazánkba, sajnos időnként a korrupció árnyékától sem mentesen. Ezt az akkori ellenzék erősen ellenezte, így hazafi harcot hirdetett meg.

A kormányváltást követően ezt a harcot tovább folytatták, és a FIDESZ-KDNP vezetés erőteljesen rástartolt a hazai vállalkozások támogatására. Ezt persze a külföldi tulajdonú cégek zöme nehezményezte, illetve azt is, hogy a korábbi szocialista vezetéssel ellentétben az jobboldaliak kevésbé megalkuvóak. Emiatt teljesen joggal támadják a magyar országvezetést, és kritizálják annak lépéseit.

Hogy most a magyar kormány tényleg nem volt-e felkészülve a vezetésre (mint ahogy az ellenzékben állítják), vagy csak teljesen át kívánják strukturálni az országot, új alapokra helyezve, most hagyjuk. Jelen írásomban csak a másoktól való függést veszem górcső alá.

Amit úgy néz ki, hogy Petőfi Sándor két híres versével, a Kutyák dalával és a Farkasok dalával azonosítanak. Van is alapja a dolognak, bár hozzá kell tenni, hogy a költő kőkeményen végletekben gondolkodott már akkor is. Ami nem feltétlenül jó, ha így szembeállítjuk a dolgokat, de közte nem skálázunk.

Viszont sokan elfelejtik, hogy a szabadság egyben felelősséggel is jár. Minél kevesebb az előbbi, (általában) annál kevesebb a másik is - persze lehetne kivételeket sorolni reggelig. Így hát lehetséges, hogy országilag kikerültünk a mások által vezérelt sodrásból, és magunk akarjuk irányítani a sorsunkat, viszont ezzel megsokszoroztuk a veszélyét annak, hogy a bizony többet fogunk a köveken csapódni...

Szóval rendben van, legyen szabadság, legyen béke, legyen Békemenet, ne legyünk gyarmat - de ezen dolgok következményeiről, meg felelősségről ne feledkezzünk el egy pillanatra sem! Mert ez a fajta könnyelműség lehet az igazi vesztünk! És hiába tudja irányítani a kormányzó pártszövetség az országot kénye kedvére, nem élünk izolációban, sőt, részei vagyunk egy nemzetközi, európai közösségnek is - annak minden előnyével meg hátulütőjével (bár utóbbiak lényegesen kevesebb számban leledznek).

Az alkotmány egyik sokat vitatott kérdése a magzat védelme volt, avagy az ember életét már a fogantatástól is az Alaptörvény védi. Jó keresztény hagyományokhoz híven ez el is fogadható, viszont a mai világunkban alaposan megkérdőjelezhető a dolog létjogosultsága.

"Egy se vesszen el a kicsinyek közül!" áll a Bibliában, és lényegében ez a fundamentuma az egésznek. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy régen a népegészségügy nem állt olyan szinten, mint a mai, vagyis még a legvagyonosabbak is zordabb körülmények között éltek. Ennek egyik eleme a gyermekágyi láz volt, aminek során a csecsemőhalandóság hihetetlen méreteket öltött. És ma, amikor az első éven belüli elhalálozások száma a születésszámra vetítve egy ezrelék körül mozog, hihetetlen elképzelni, hogy évszázadokon keresztül 10-ből átlagosan 2-3 gyerek maradt életben.

Ennek tükrében a fent emlegetett gondolat beleivódott az emberiségbe, de legalábbis a keresztényekbe, így érthető, ha napjainkban a magzati védelmet továbbra is alapnak tekintik (ahogyan a közösülés csak gyereknemzés céljából témát is, de erről máskor). Emiatt nem meglepő, hogy az orvostudomány fejlődése által lehetővé tett kényszermegszakítást is teljes mértékben ellenzik, bár a hazai tiltakozás eltörpül az Egyesült Államokban tapasztalt hisztériához, ahol nem egy nőgyógyászt öltek meg ezért.

Az abortusz gondolata mindenkit eldöbbent, de sajnos vannak helyzetek, amikor meg lehet érteni ezt a lépést: a szülők vagy az édesanya tudja, hogy nem lenne képes felnevelni a gyerekét, vagy ha meg is szülné, nem tudna normális, élhető körülményeket biztosítani neki. Emiatt inkább úgy dönt, hogy inkább ne éljen, de ugyanakkor a terhet (és nem csak az anyagira gondoltam) neki kell elviselnie.

Sajnos beszéltem már olyan lánnyal, akinek volt már abortusza, sőt olyannal is, aki magzat korában majdnem áldozatául esett ennek a műveletnek. Utóbbiak szerencsésen megúszták, és most köztünk lehetnek, bár ezzel a tudattal nekik sem könnyű. Ugyanakkor az is egy érdekes dolog, hogy létezik ún. esemény utáni tabletta is, ami egyfajta korai végső megoldást kínál a problémára, mindennemű komolyabb beavatkozás nélkül - igaz, a hatása nem éppen kellemes. Ezek szerint az új alkotmány értelmében ezeket is kitiltják az országból?

Mert lehet elsőre jónak hangzik, és minden keresztény érzületű ember örömmel fogadná azt a hírt, hogy az országban megszüntetnék az abortuszt és az esemény utáni tablettákat (remélhetőleg azért a népszaporulat növelése érdekében nem akarják a kondomot meg a fogamzásgátló pirulákat kitiltani), viszont egy másik ország példája intő lehet. Ugyanis a nálunk jóval vallásosabb Lengyelországba is bevezették ezt, aminek eredménye az lett, hogy az abortusszal élni kívánó nők a környező országokba mentek. Mivel az EU-ban érvénybe van a négy szabadság elve, azon belül is az emberek szabad áramlása, ezért nem lehet őket ebben megakadályozni...

Mi lehet hát a megoldás? Az árvaházak és állami neveldék intézménye egy ideje már működnek, de ugye mindenki, még az ott lakó gyerekek is családra, szülőkre vágynak - ez sajnos vagy sem, de benne van a génünkben. Egy fokkal jobb megoldást jelenthet azon kezdeményezések, aminél az újszülöttet pár héten, esetleg hónapon belül örökbe lehet egy másik família által fogadni, két legyet ütve egy csapással: akinek nem kell, az olyannak adja oda a gyerekét, akinek valami testi ok miatt nem lehet (persze az érzelmi töltet miatt ez sem olyan egyszerű). Megoldás lehet az önmérséklés is, a keresztény tudatos nemi élet is, bár ezt manapság a legnehezebb betartani.

Akárhogy is nézzük, a probléma nem egyszerű, Alaptörvénybe foglalással pedig csak még bonyolultabbá vált. A végére egy érdekes adat: állítólag az abortusztörvény 1956-os elfogadása óta 6 millióra tehető a meg nem születettek száma. Ha az ember ezt leosztja az évekkel, döbbenetes számot kap (+100 000 születés / esztendő), bár szerintem ebbe benne vannak a természetes vetélések is, illetve (bár erre nincsenek információim) korábban, a tudatos nemi élet kellékei előtt ez a szám magasabb lehetett, mint napjainkban.

Sokszor bizonyítást nyer, hogy a köznépi gondolkodás és a kormány gondolkodása nem mindig esik egybe, és nincs ez másként az államadóssággal sem. Abban persze mindkettő egyetért, hogy ez egy szükséges rossz, viszont máshogy súlyozzák a két dolgot: míg az előbbi inkább rossz, de nem katasztrofális dolognak értékeli, addig az utóbbi mindent elkövet ennek csökkentésére.

Anélkül, hogy mélyebben belemennénk az államadósság kérdésébe, a FIDESZ-KDNP kormány egyik elsődleges céljául tűzte ki ennek lefaragását. Az "elmúltnyócév" egyik kevés jogos bírálása volt ennek az elszaladása, és, mivel ők azért jobban rálátnak a nemzetközi terepre, látták, hogy ez hova vezethet. Elég, ha csak a sorozatban becsődölő államokat vesszük alapul, illetve azon veszélyeztetett nyugati országokat, ahol az államadósság meghaladja a GDP 100 %-át. Mert bár ezen államok elsőre jobb helyzetben vannak, mint Magyarország, viszont a politikusok megérezték az ebben rejlő kiszolgáltatottságot és veszélyt, ezért fölvették ezt a harcot.

Emiatt a második Orbán-kormány szent kötelességnek érzi a harcot a csökkentésre, emiatt került be többek között az Alaptörvénybe is egy ilyen pont, miszerint nem lehet 50 %-nál magasabb. Megjegyzem, hogy az "Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér!" mondás szerint nagyon helyesen. Persze az erre fordított eszközök, lásd magánnyugdíj-pénztári vagyon, nem mindig a legmegfelelőbbek vagy etikusak, bár ez a rész megér egy külön bejegyzést is.

Persze előrelátóak voltak annyiban, hogy erre egy kezdő dátumot adtak meg abban, hogy az új alkotmány életbe lépésével ez nem fog megvalósulni, ezért kitolták a céldátumot 2016-ra. Ha addigra még sem ők lennének hatalmon, az Alkotmány miatt viszont szükséges lesz az akkor kormányzó pártoknak is ehhez idomulniuk, feltéve, ha nem képesek megváltoztatni, esetleg sírba küldeni magát az Alaptörvényt.

Hogy mi lesz ennek a következménye, az valószínűleg az idegen hitelek kiszorítása, mérséklése lesz, illetve a saját erőforrásra való támaszkodás. Emiatt nagy valószínűséggel nem lesz kelendő befektetési célpont az ország, ugyanakkor, ha a dolgok jól alakulnak, nem is válik olyannyira kiszolgáltatottá, és a hirtelen jött nagy pénzek helyett, amiket később ugye kamatostul vissza kell fizetni (most hagyjuk a jó adósság - rossz adósság kérdéskörét...) egy stabilabb belső gazdaságra állhat át.

Remélem, igazam és igazuk lesz...