Ha én képviselő lennék...

Sokszor bizonyítást nyer, hogy a köznépi gondolkodás és a kormány gondolkodása nem mindig esik egybe, és nincs ez másként az államadóssággal sem. Abban persze mindkettő egyetért, hogy ez egy szükséges rossz, viszont máshogy súlyozzák a két dolgot: míg az előbbi inkább rossz, de nem katasztrofális dolognak értékeli, addig az utóbbi mindent elkövet ennek csökkentésére.

Anélkül, hogy mélyebben belemennénk az államadósság kérdésébe, a FIDESZ-KDNP kormány egyik elsődleges céljául tűzte ki ennek lefaragását. Az "elmúltnyócév" egyik kevés jogos bírálása volt ennek az elszaladása, és, mivel ők azért jobban rálátnak a nemzetközi terepre, látták, hogy ez hova vezethet. Elég, ha csak a sorozatban becsődölő államokat vesszük alapul, illetve azon veszélyeztetett nyugati országokat, ahol az államadósság meghaladja a GDP 100 %-át. Mert bár ezen államok elsőre jobb helyzetben vannak, mint Magyarország, viszont a politikusok megérezték az ebben rejlő kiszolgáltatottságot és veszélyt, ezért fölvették ezt a harcot.

Emiatt a második Orbán-kormány szent kötelességnek érzi a harcot a csökkentésre, emiatt került be többek között az Alaptörvénybe is egy ilyen pont, miszerint nem lehet 50 %-nál magasabb. Megjegyzem, hogy az "Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér!" mondás szerint nagyon helyesen. Persze az erre fordított eszközök, lásd magánnyugdíj-pénztári vagyon, nem mindig a legmegfelelőbbek vagy etikusak, bár ez a rész megér egy külön bejegyzést is.

Persze előrelátóak voltak annyiban, hogy erre egy kezdő dátumot adtak meg abban, hogy az új alkotmány életbe lépésével ez nem fog megvalósulni, ezért kitolták a céldátumot 2016-ra. Ha addigra még sem ők lennének hatalmon, az Alkotmány miatt viszont szükséges lesz az akkor kormányzó pártoknak is ehhez idomulniuk, feltéve, ha nem képesek megváltoztatni, esetleg sírba küldeni magát az Alaptörvényt.

Hogy mi lesz ennek a következménye, az valószínűleg az idegen hitelek kiszorítása, mérséklése lesz, illetve a saját erőforrásra való támaszkodás. Emiatt nagy valószínűséggel nem lesz kelendő befektetési célpont az ország, ugyanakkor, ha a dolgok jól alakulnak, nem is válik olyannyira kiszolgáltatottá, és a hirtelen jött nagy pénzek helyett, amiket később ugye kamatostul vissza kell fizetni (most hagyjuk a jó adósság - rossz adósság kérdéskörét...) egy stabilabb belső gazdaságra állhat át.

Remélem, igazam és igazuk lesz...