Ha én képviselő lennék...

(A cikk eredetileg pénteken kijött volna már, csak sajnos technikai okokból átcsúszott szombatra.)

Mostani írásomat az alábbi híradó beszámoló ihlette:

Most tekintsünk el annak lehetőségétől, hogy az RTL Klub kicsit provokatívabbra vágta az anyagot, és vegyük igaznak azon lehetőséget, hogy tényleg "megmozgatta" a férfiak és nők fantáziáját.

Viccesen hangzik, hogy a 16 %-os adó alapján nőne a születésszám (legalább is 2011. második félévében), mert véleményem szerint puszta véletlen egybeesésen kívül az SZJA-nak nem lenne erre kimutatható hatása. Az megint más téma, hogy a miniszter 2-3 ezreléket emlegetett, ami - valljuk be - tízezres nagyságrendű számok esetén nem túl szignifikáns előrelépés. (Más kérdés, hogy az akkor született gyermekek már a kormányváltást követően fogantak meg, amikor már ismerték ezen intézkedéseket.)

Ha viszont nem ragadták volna ki az SZJA-t, hanem új adórendszert emlegettek volna, akkor már korántsem tűnik butának az előbbi kijelentés.

A kulcs ugyanis a családi adókedvezményen van, ami ugye a gyermekek száma után jár. Vagyis ez 1-2-nél még relatív alacsony (de több mint a semmi), míg 3 és a felett már jelentős adómegtakarítást eredményez. Ez pedig jelentősen kedvez a háromgyermekes család modell kialakításának, amit sokan egészségesen reproduktívnak is tartanak. (Ezzel persze nem kívánom leszólni az akár 5-10 gyermeket nevelő nagycsaládosokat sem.)

A dolognak valahol ez is volt a lényege, hiszen meg kívánták állítani a nem is olyan rég 10 millió alá csökkenő népességet, sőt, meg kívánták fordítani a trendet. A családi adókedvezmény egy jó módszer erre, hiszen ennek megkapását egy nem is annyira teljesíthetetlen, és társadalmilag elfogadható célú feltételhez kötötte. Persze ettől még nem könnyítették meg a gyermekvállalás több feltételét (még ha a "terhes" szó helyett az "áldott állapot" kifejezést is használják), de már ez is több a semminél.

De hogy az egy kulcsos adó mennyire igazságos avagy sem... Erről hétfőn írok.

Az új felsőoktatási törvénnyel kapcsolatban sok pro és kontra született, amihez én is hozzájárultam. Most ismét ezzel foglalkozom, de csak érintőlegesen, mivel egy egészen más aspektusból közelítem meg a témát. Avagy: kinek is jó-e ez.

Anamnézis: A FIDESZ-KDNP hatalomra kerülését követően többször lehetett olyan szólamokat hallani a közmédiából, hogy a munkaadók szerint sok a diplomás, de kevés a szakmunkás. Ezért is hirdették nagy hanggal, hogy vissza kívánják állítani a szakmák becsületét - és az első lépéseket már meg is tették!

Ez a folyamat egyébként egy Európa szerte ismert folyamat, sőt, a nyugati, EU15 országok már rég ebben élnek - ezért is szipkázzák el a nyelveket beszélő szakembereket ezekbe az államokba. Persze itt hosszasan lehetne értekezni az egyéni jó kontra társadalmi jó problémájáról is (röviden: sok mindenki diplomás szeretne lenni, de nem biztos, hogy a társadalomnak az jó, ha sok mindenki diplomás), ami lényegében az új tervezet alapja, vagyis indirekt módon a szakmák felé orientálják a fiatalokat.

Nem véletlenül írtam az indirekt módot: a felsőoktatás államilag finanszírozott keretszámainak lecsökkentésével gyakorlatilag sok nem olyan jó tudású embert arra késztetnek, hogy inkább a szakmák felé orientálódjon. (Ez kicsit ismételten a szocializmus időszakának "hagyománya"...) Ami lehet rövid távon nem tűnik olyan magasztosnak és jónak, mint egy felsőoktatási BSc meg MSc oklevél, viszont - jelen állapotok szerint - sokkal jobbak az elhelyezkedési feltételek. (Sajnos saját bőrömön tapasztaltam, hogy ha szakmám lett volna, akkor előbb el tudtam volna helyezkedni, mint így, a diplomámmal.)

És ez még külföldön mennyire így van! Főleg nyugaton, ahol a magyar keresethez viszonyítva igen magas béreket adnak (persze a megélhetési költségek se hazai szintűek - sajnos ezt sokan elfelejtik), ráadásul ott többnyire a jó, minőségi szakemberek hiányáról lehet hallani. Nem véletlenül ment majdnem egy millió lengyel ki nagy-Britanniába és szerte Nyugat-Európába, hiszen ez motiválta őket. Persze a nyelvtudás hiánya meg a kedvezőtlen megítélés ("lengyel vízvezeték-szerelő") miatt ennek lettek hátulütői is, de ide a bökőt, hogy a jelenlegi, konzervatív magyar kormány is hasonlót kíván elérni. (Az azért egy  pont, hogy ők a "buta" közvéleménnyel ellentétben nem csak az "álom-nyugat", hanem az EU12 felé is figyelnek.)

Hogy mire alapozom ezt? Két dologra: egyrészt tudom be a második idegen nyelv megtanulására való kötelezettséget az általános iskolákban, aminél (minő meglepetés!) francia, spanyol, olasz nyelveket soroltak fel. Persze két nyelvet egyszerre nehéz is megfelelően elsajátítani (főleg iskolai keretek között, de még magántanárral is), arra viszont kiválóak, hogy minimális alapokat elsajátíthassanak az emberek, ha oda kimennek vagy kiköltöznek.

Mert - most jön a csel! - a szakmunkásokat hiába képezik állami forrásból, ők nincsenek (vagy legalábbis nem lesznek) röghöz kötve, mint a diplomások. Azaz ők tanulmányaik befejeztével EU-n belül oda és úgy mennek, ahogy akarnak. Ha meg még alap nyelvtudásuk is van, akkor meg egyenesen ide jönnek toborozni.

Miben reménykedhetnek? A lengyelek példája mutató lehet a tekintetben, hogy a külföldi munkaerő bizony jelentős részben hazaküldte a megszerzett jövedelmet. Valószínűleg ez motiválja a jelenlegi kormányt is, hogy hátha ugyanez beválik nálunk. No persze jó kérdés, hiszen egy felmérés szerint az EU12-ből a magyarok a legkevésbé mobilisabbak, akik leginkább nem kívánnak külföldön munkát vállalni. Sőt, továbbmegyek: a mobilisok java része is diplomás, azok közül is túlsúlyban vannak a jogi-gazdasági-kommunikációs szakon végzettek.

Így lehet, hogy kudarcba fullad az elképzelés, de ugyanakkor a másik véglet se túl kecsegtető: ha ugyanis elterjed a magyar szakmunkások minőségi munkamorálja, akik ráadásul még beszélik is adott ország nyelvét(!), akkor lehet, hogy később ugyanaz fog történni velük, mint most az orvosokkal, ápolókkal. Csak akkor fodrászból, pincérből, ácsból, kőművesből, stb. lesz hiány, nem okleveles szakemberekből!

Egyben kisebb társadalmi feszültséget is kelthet, hiszen az államilag finanszírozott diplomások maradnak, mert maradniuk kell, míg az államilag finanszírozott szakmunkás ki-be, ide-oda vándorolhat és vállalhat munkát az egész Unió területén. Persze először jussunk el idáig, és ezt se kezelem jövőbelátásnak - ugyanakkor kijelentem, hogy a feljebb vázoltakat egy igen reális jövőképként értékelem!

A felvételi közeledtével a kormány is fölfedte az új, 2012-rs felsőoktatási törvényét. Ennek két igen fontos szempontja volt a hallgatókra nézve, miszerint csökkentik egy szakokon az államilag túlképzett hallgatók számát, a másik pedig a röghöz kötés. Nézzük is őket sorjában.

Diplomás emberként furcsának tűnhet az én számból (pontosabban billentyűzetemből), de sajnos egyet kell értenem a keretszám csökkentéssel. Mert noha igen jól cseng a közgazdász, a bölcsész meg a jogi diploma is, viszont hiába van, ha az ember nem tud vele elhelyezkedni, vagy csak olyan munkában, amihez ez a képzettség meg tudás nem is szükséges. (Ettől függetlenül az egyetemen eltöltött éveket még így sem nevezném haszontalannak, sőt...) Tehát hiába a számszerű többség, sajnos szükség volt egy egészséges határt meghúzni ahhoz, hogy ne diplomás munkanélküliek kerüljenek ki az egyetemről, akik csak hónapok, esetleg fél-egy év elteltével találnak csak munkát, hanem a "mesterségesen" leszorított piaci munkaerő-kínálatnak köszönhetően előbb találják meg a helyüket.

Természetesen jogosak azon félelmek, hogy ezt követően ez a fajta képzés elitistává válik, mert nem mindenki engedheti meg magának a fél vagy az egész tandíj kifizetését. Bár én nem húznék 1:1 arányt a tanulmányi eredmény meg a szülők jövedelme között (láttam már buta gazdag gyereket), viszont kimutatható némi korreláció a kettő között, plusz megnő az állami szakok presztízse, azaz nem valószínű, hogy ugyanazon tananyagot feltételezve az államiak között is akkora lesz a szórás.

A szegényebbek számára persze megoldást jelenthet a Diákhitel, ami egy évek óta működő rendszer, csak hát ugye annak az egyetem után kezdődnek meg a visszafizetési kötelezettségei. Emiatt valószínűleg nem sokan fognak kockáztatni egy ilyennel, bár ha a végzésükkor lecsökken a "versenyzők" száma, akkor még lehet értelme a dolognak - bár a család és az egzisztencia kiépítésekor az a néhány ezer forint is sokat jelent.

Csakhogy aki államilag támogatott szakra megy, annak itt van a másik hátulütője: a röghöz kötés. Azaz a vállalás, hogy 20 alatt legalább 4-5 évet Magyarországon fog dolgozni - különben fizetheti vissza a teljes képzési díjat, ami még euróban is tekintélyes summa.

Persze megértem valahol a nemzeti érzelmű kormány ez irányú döntését, hiszen nem azért képeztek valakit az állam pénzén, hosszú évekig, hogy aztán külföldön, pontosabban egy külföldi gazdasági-szociális rendszer körforgásában vegyen részt. Ezért is verték még tavaly nagy dobra az orvosok elvándorlását, hiszen sokan mentek külföldre egy jobb élet reményében. (Persze ez a szakma abban is speciális, hogy ide bizony gyomor  meg ideg is kell a tanuláson kívül, továbbá az erre jelentkezőnek azt is mérlegelni kell, hogy pl. mind a német, mind a magyar urológus, ha különböző fizetésekért is, de az emberek végbelében turkál.) De hasonló igaz sok mérnökre is, és ennek tükrében bizony jogos lépésnek tűnik ez a fajta röghözkötés - különösen, hogy a türelmi idő lejárta után valószínűleg már olyan egzisztenciával és gyökerekkel (ízlés szerint: befásultsággal) fog az illető rendelkezni, hogy nem kíván külföldre menni. (Persze ez erősen egyén és családfüggő.)

Ami viszont baj, hogy a korábbi elvándorlók nem azért mentek el, mert itthon olyan volt az élet, amilyen, hanem mert nem találtak munkát. Ha emiatt valakit egy országhatáron belülre kényszerítenek, azzal beszűkítik a lehetőségeit. Emiatt lehet, hogy a külföld felé felértékelődik az idősebb magyar gárda szerepe, viszont jelentősen lecsökkentik a fiatalok mobilitását. Ami már jelenleg is a legalacsonyabb az EU12-es tagállamok közül (persze ezt lehet olvasni hazafiságnak meg fejbeni röghöz kötésnek is). Ó igen, és ennek tükrében valaki az egyetem végeztével nem is lehet egyből EU parlamenti képviselő?

Különösen, hogy a fenti elv széles ellentétben áll az Európai Unió négy szabadságának egyikével, méghozzá az emberek szabad mozgásával és munkavállalásával. És tartok tőle, hogy a magyar kormány emiatt fog kapni egy alapos valagba rúgást az EU-tól, ezúttal 100 %-ig jogosan. Hacsak addig egy esetleges népszavazás nem söpri-e el ezt a kretén pontot úgy, mint anno a tandíjat. (A féltandíj bevezetését viszont jó ötletnek tartom.)