Ha én képviselő lennék...

Az új felsőoktatási törvénnyel kapcsolatban sok pro és kontra született, amihez én is hozzájárultam. Most ismét ezzel foglalkozom, de csak érintőlegesen, mivel egy egészen más aspektusból közelítem meg a témát. Avagy: kinek is jó-e ez.

Anamnézis: A FIDESZ-KDNP hatalomra kerülését követően többször lehetett olyan szólamokat hallani a közmédiából, hogy a munkaadók szerint sok a diplomás, de kevés a szakmunkás. Ezért is hirdették nagy hanggal, hogy vissza kívánják állítani a szakmák becsületét - és az első lépéseket már meg is tették!

Ez a folyamat egyébként egy Európa szerte ismert folyamat, sőt, a nyugati, EU15 országok már rég ebben élnek - ezért is szipkázzák el a nyelveket beszélő szakembereket ezekbe az államokba. Persze itt hosszasan lehetne értekezni az egyéni jó kontra társadalmi jó problémájáról is (röviden: sok mindenki diplomás szeretne lenni, de nem biztos, hogy a társadalomnak az jó, ha sok mindenki diplomás), ami lényegében az új tervezet alapja, vagyis indirekt módon a szakmák felé orientálják a fiatalokat.

Nem véletlenül írtam az indirekt módot: a felsőoktatás államilag finanszírozott keretszámainak lecsökkentésével gyakorlatilag sok nem olyan jó tudású embert arra késztetnek, hogy inkább a szakmák felé orientálódjon. (Ez kicsit ismételten a szocializmus időszakának "hagyománya"...) Ami lehet rövid távon nem tűnik olyan magasztosnak és jónak, mint egy felsőoktatási BSc meg MSc oklevél, viszont - jelen állapotok szerint - sokkal jobbak az elhelyezkedési feltételek. (Sajnos saját bőrömön tapasztaltam, hogy ha szakmám lett volna, akkor előbb el tudtam volna helyezkedni, mint így, a diplomámmal.)

És ez még külföldön mennyire így van! Főleg nyugaton, ahol a magyar keresethez viszonyítva igen magas béreket adnak (persze a megélhetési költségek se hazai szintűek - sajnos ezt sokan elfelejtik), ráadásul ott többnyire a jó, minőségi szakemberek hiányáról lehet hallani. Nem véletlenül ment majdnem egy millió lengyel ki nagy-Britanniába és szerte Nyugat-Európába, hiszen ez motiválta őket. Persze a nyelvtudás hiánya meg a kedvezőtlen megítélés ("lengyel vízvezeték-szerelő") miatt ennek lettek hátulütői is, de ide a bökőt, hogy a jelenlegi, konzervatív magyar kormány is hasonlót kíván elérni. (Az azért egy  pont, hogy ők a "buta" közvéleménnyel ellentétben nem csak az "álom-nyugat", hanem az EU12 felé is figyelnek.)

Hogy mire alapozom ezt? Két dologra: egyrészt tudom be a második idegen nyelv megtanulására való kötelezettséget az általános iskolákban, aminél (minő meglepetés!) francia, spanyol, olasz nyelveket soroltak fel. Persze két nyelvet egyszerre nehéz is megfelelően elsajátítani (főleg iskolai keretek között, de még magántanárral is), arra viszont kiválóak, hogy minimális alapokat elsajátíthassanak az emberek, ha oda kimennek vagy kiköltöznek.

Mert - most jön a csel! - a szakmunkásokat hiába képezik állami forrásból, ők nincsenek (vagy legalábbis nem lesznek) röghöz kötve, mint a diplomások. Azaz ők tanulmányaik befejeztével EU-n belül oda és úgy mennek, ahogy akarnak. Ha meg még alap nyelvtudásuk is van, akkor meg egyenesen ide jönnek toborozni.

Miben reménykedhetnek? A lengyelek példája mutató lehet a tekintetben, hogy a külföldi munkaerő bizony jelentős részben hazaküldte a megszerzett jövedelmet. Valószínűleg ez motiválja a jelenlegi kormányt is, hogy hátha ugyanez beválik nálunk. No persze jó kérdés, hiszen egy felmérés szerint az EU12-ből a magyarok a legkevésbé mobilisabbak, akik leginkább nem kívánnak külföldön munkát vállalni. Sőt, továbbmegyek: a mobilisok java része is diplomás, azok közül is túlsúlyban vannak a jogi-gazdasági-kommunikációs szakon végzettek.

Így lehet, hogy kudarcba fullad az elképzelés, de ugyanakkor a másik véglet se túl kecsegtető: ha ugyanis elterjed a magyar szakmunkások minőségi munkamorálja, akik ráadásul még beszélik is adott ország nyelvét(!), akkor lehet, hogy később ugyanaz fog történni velük, mint most az orvosokkal, ápolókkal. Csak akkor fodrászból, pincérből, ácsból, kőművesből, stb. lesz hiány, nem okleveles szakemberekből!

Egyben kisebb társadalmi feszültséget is kelthet, hiszen az államilag finanszírozott diplomások maradnak, mert maradniuk kell, míg az államilag finanszírozott szakmunkás ki-be, ide-oda vándorolhat és vállalhat munkát az egész Unió területén. Persze először jussunk el idáig, és ezt se kezelem jövőbelátásnak - ugyanakkor kijelentem, hogy a feljebb vázoltakat egy igen reális jövőképként értékelem!