Ha én képviselő lennék...

Pont egy hete írtam az Erzsébet utalványról, mint a magyar cafeteria rendszer megteremtéséről, ám a fejlemények tükrében nem lehet elmenni mellette. Az EU ugyanis vizsgálatot indított ennek jogossága, illetve a bevallottan / be nem vallottan állami hátszéllel működő utalvány hátszelével kapcsolatban. Vajon mi lehet a problémájuk? Én kettőt már észrevettem.

Az egyik, ami a médiában rendszeresen megjelenik, miszerint a külföldi nagy üzletláncoknál az Erzsébet utalványt 6 %-nál magasabb jutalékért hajlandóak csak átvenni. Noha a hivatalos honlapon is ez a szám szerepel, viszont állítólag a korábbiakban megállapodott,  multiknál kisebb, de a többségében magyar tulajdonú áruházláncok (pl. Coop, Reál, CBA) még csak 3 %-nyi jutalékkal dolgoznak. Ez önmagában még nem lenne gond, ha egy újonnan beinduló akciónál az első szerződőknek nagyobb kedvezményt nyújtanak, mint a későnn jövőknek - a kérdés inkább az, hogy milyen hirdetési csatornákon ment az információ, illetve nem-e lép fel jogosan a bennfentes információszerzés gyanúja, teljesen kizárva a versenytársakat.

Persze egyszerű dolog lenne egy vállrándítással elintézni, hogy a TESCO és társainak dolga az, hogy milyen utalványt fogadnak el, és mit nem. Azonban Erzsébet nem is náluk támad leginkább, sokkal jobban munkaadók oldalán.

Ugyanis míg a sima hideg-meleg utalványok után 51 % adót kell fizetni, addig Erzsébet után csak 31 %-ot. Igaz, hogy utóbbinál van egy 5000 Ft-os értékhatár, míg a másiknál a csillagos ég, tehát elvileg van választás. Ha viszont azonos összegre nézzük, akkor havi 5k után 2550, illetve 1550 Ft a különbség, ami munkaadók jelentős részét kitevő KKV-k többsége, pláne a száz embereket foglalkoztatók esetében már már több tíz- meg százezer a differencia.

Bár elvileg megvan a választás lehetősége, viszont egy ilyen árérzékeny nemzetnél, mint a magyar, nem kérdés, hogy a legtöbb munkaadó melyiket fogja választani. És ha széles körben elterjed (amire jó esély van), akkor bizony az az áruházlánc, aki nem vállalja be, jelentős forgalomtól esik el. Persze állítólag nem sokáig, mert jövőre, 2013-tól a hírek szerint már nem fogják beváltani - de egyrészt ez könnyedén változhat, másrészt egy év visszaesés is keményen meglátszódik az érintetteken.

Így nem csoda, ha jó pár embernek ez nem tetszik, ezért lobbizni kezd, illetve a manőver felhívja az EB szakértőinek figyelmét is. Meglátjuk, mi lesz a vizsgálat eredménye, bár egy dologra biztosan nem fog kiterjedni: az utalvány bevezetésére. Ugyanis igencsak nehézkes indulásnak tűnik, jelentős megcsúszással meg némileg tisztázatlan pontokkal. Állítólag csak a napokban tudják elfogdni a beváltó helyeken, ami a bejáratott rendszerekhez képest azért nem kis kellemetlenséggel jár. De megvan az esélye, hogy kellően átrendezze a piacot, de valahol ez is volt a szándék.

Ami még érdekes az ebbéli átrendezésnél, az az, hogy a kormány jelentősen támogatja az üzemi konyhákat. Persze ugye itt közbeszól a méretgazdaságosság, hiszen egy ilyent pár száz ember alatt nem éri meg működtetni, és csöppet visszavesz az éttermek meg az ételfutárok forgalmából. Más kérdés viszont, hogy ezáltal több szakembernek (szakács, felszolgáló) lesz egy állandó munkahelye, de egy pont még homályos ebben: egy adott üzemi konyha csak egy vállalat dolgozóit szolgálhatja ki, vagy akár többet is, feltéve ha betartja az aranyszabályt, azaz nem lehet fizetős étterem? (Esetleg meglévő éttermek is nyithatnak-e leányt.)

Szóval sok itt a kérdés, és a válaszok is előbb utóbb meg fognak érkezni. Reméljük, kedvezőek.

Az elmúlt hét egyik legtöbb kedélyt borzoló kijelentése Pintér Sándor belügyminisztertől származott, aki szerint ma Magyarországon meg lehet élni havi 47 ezer forint nettóból. Ezt persze a média és vele együtt a nyugat-európai kereseteket (de árakat nem!) váró tömegek fölkapták, hogy milyen kijelentés ez már, meg hogy ez nem lehetséges. Szerintem meg az - csak az nem mindegy, hogy milyen életszínvonallal társítva.

Ezt az akciót a közmunkaprogramban résztvevő, jelenleg segélyen élő embereknek szánják, akik otthon ülnek, tengődve a "jótékony" államon, és jóformán semmit se csinálnak. Ez a főleg roma nemzetiségből álló csoport természetesen élősködőnek minősül az átlag magyar szemében, így az Orbán-kormány jogosan hirdette meg ez irányú intézkedéseit az "Aki nem akar dolgozni, az ne is egyék!" elgondolás jegyében. Ez utóbbival egyébként maximálisan egyet is értek.

Tehát a közmunkaprogram elsősorban ezeket az embereket érinti, illetve próbálja visszavezetni a dolgos társadalomba. Noha ez a 47 ezer forint elsőre nagyon kevésnek tűnik, de - próbálva nem általánosítani, azaz mindig vannak kivételek! - sok olyan ember van köztük, aki házasságban vagy élettársi viszonyban él (ez már két fő), ráadásul van saját lakóingatlana (hogy milyen állapotú, az már más kérdés...). Így ha egy ilyen párnak, esetleg annak felnőtt vagy 16 év feletti, tovább nem tanuló gyermekei ugyanúgy részt vehetnek ebben az akcióban, így egyenesen arányosan nő a család bevétele - arról nem is szólva, hogy ugyebár (legjobb tudásom szerint, de korrigáljanak!) létezik még a családi pótlék rendszere.

Így ezek az emberek is képesek biztosítani némi megélhetési forrást, persze ez tényleg szigorúan a megélhetéshez szükséges. Igaz, le kell mondani olyan, a dolgozó középosztály által természetesnek vett extrákról, mint az autó (mindenestül), a hosszabb utazások vagy a márkás ruhák. (Mondanám az alkoholt és a cigarettát is, csak sajnos ezek inkább a kereslettel fordítottan arányosan változnak...) Sőt, az is igaz, hogy bár magasabb ez az összeg a korábbi - Orbán Viktor által emlegetett - 28 ezer forint segélynél, viszont nagy különbség, hogy azért nem kellett tenniük semmit - most viszont dolgozniuk KELL a megélhetésért, bár ennek is van egy pozitív hatása: ha kevesebbet vannak otthon, kevesebb lesz a közüzemi számlájuk is (más szóval: nem néznek tévét naphosszat).

A közmunkaprogram bevezetésével viszont rá lettek kényszerülve a munkára, és mint az Gyöngyöspata példája mutatja, sokan az érintettek közül nem akarták ezt elfogadni. Igaz, ez már az egyéni jó és a társadalmi jó ütköztetése, amit lehet még csűrni-csavarni - de majd egy másik alkalommal.

Orbán Viktor a 2011-es évértékelő beszédében egy új, felemelkedő és megerősítendő középosztályi rétegről beszélt. Szerinte az általuk elképzelt társadalomnak ők egy szerves részei, mondhatni az építőkövei, és rájuk alapozva lehet a több réteget egymáshoz közelíteni. Valószínűnek tartom, hogy ezt a múlt század közepi nyugati felemelkedések mintájára kívánják megvalósítani (mint ahogy sok más intézkedést is, de erről máskor), de ugyanakkor nem beszélt egy fontos részről: kik is tartoznánk ide?

A középosztály azért speciális, mert durván félúton van a nincstelenek és a milliárdosok között. Ők azok, akik megfelelő vagyoni háttérrel és egy biztos keresettel tudják az egzisztenciájukat építeni, vagy - mint a gyakorlat inkább mutatja - az életszínvonalukat megtartani. Noha sok "kocsmaszónok" szerint az ő számuk elenyésző, és inkább a szegények vannak túlsúlyban, ki kell őket ábrándítanom: vannak ide sorolható emberek Magyarországon.

A probléma inkább az orbáni megfogalmazással van, mivel ők az ő védelmükben nyilatkozott az egykulcsos adó előnyeiről. Noha ezzel tényleg egyenlőbb, vagyis arányosabb lett az adózás, ugyanakkor a gazdagoknak szánt megjegyzései - miszerint ők mindig megtalálják a módját az adózás kikerülésére vagy csökkentésére - miatt erős a gyanúm, hogy itt bizony nem csak bevételi, hanem idelógiai középosztályról is beszélhetünk.

Ugyanis e megjegyzés alapján erősen feltételezhető, hogy ide az alkalmazotti jogviszonyban dolgozó embereket értette, különösen azokat, akiknek az átlagnál magasabb a jövedelme. Azaz a maguk erejéből boldogulni próbáló vállalkozókat nem, aminek "bizonyítéka" többek között az egyéni vállalkozók összadóalap minimumának drasztikus, 40 %-os megemelése. És noha elhiszem, hogy ezt sok "gazdag" kihasználta, de ideje már arról a kormánykörben elterjedt nézetről lemondani, hogy aki minimálbért vesz ki, az valójában hiper gazdag, csak az adóját akarja mérsékelni (van ilyen is, nem tagadom, de nem mindenki).

A társadalom viszont csöppet máshogy közelíti meg a kérdést, és noha ez mindenkinél erősen szubjektív, de leginkább nettó fizetéshez köti a gazdagságot meg a középosztályi réteget. Sokaknál már a politikusi fizetés is hatalmas, elképzelhetetlenül magas összegnek számít, és akkor hol vagyunk még a cégvezetők és nagybankárok jövedelmeitől! A társadalom viszont őket biztosan nem hajlandó középosztálynak tekinteni, pláne azokat, akik hétszámjegyű forintot vihetnek haza havonta.

Orbán értelmezése szerint viszont mindenki, aki bérből és fizetésből él, és nem a létminimumon tengődik (ezért hoztam fel az átlagbért, mint támpont), az a formálódó középosztály tagja. Hát, nem tudom, hogy erre mit fognak mondani a szociológusok meg a társadalomtudósok, meg hogy egy igencsak széles rétegnek próbál a kormány megfelelni (vagy legalább is a nevében kormányozni), de ennek a célnak még lesznek visszhangjai. Reméljük jók, és nem az ellenzék jogos káröröme...