Ha én képviselő lennék...

Az elmúlt hét egyik legtöbb kedélyt borzoló kijelentése Pintér Sándor belügyminisztertől származott, aki szerint ma Magyarországon meg lehet élni havi 47 ezer forint nettóból. Ezt persze a média és vele együtt a nyugat-európai kereseteket (de árakat nem!) váró tömegek fölkapták, hogy milyen kijelentés ez már, meg hogy ez nem lehetséges. Szerintem meg az - csak az nem mindegy, hogy milyen életszínvonallal társítva.

Ezt az akciót a közmunkaprogramban résztvevő, jelenleg segélyen élő embereknek szánják, akik otthon ülnek, tengődve a "jótékony" államon, és jóformán semmit se csinálnak. Ez a főleg roma nemzetiségből álló csoport természetesen élősködőnek minősül az átlag magyar szemében, így az Orbán-kormány jogosan hirdette meg ez irányú intézkedéseit az "Aki nem akar dolgozni, az ne is egyék!" elgondolás jegyében. Ez utóbbival egyébként maximálisan egyet is értek.

Tehát a közmunkaprogram elsősorban ezeket az embereket érinti, illetve próbálja visszavezetni a dolgos társadalomba. Noha ez a 47 ezer forint elsőre nagyon kevésnek tűnik, de - próbálva nem általánosítani, azaz mindig vannak kivételek! - sok olyan ember van köztük, aki házasságban vagy élettársi viszonyban él (ez már két fő), ráadásul van saját lakóingatlana (hogy milyen állapotú, az már más kérdés...). Így ha egy ilyen párnak, esetleg annak felnőtt vagy 16 év feletti, tovább nem tanuló gyermekei ugyanúgy részt vehetnek ebben az akcióban, így egyenesen arányosan nő a család bevétele - arról nem is szólva, hogy ugyebár (legjobb tudásom szerint, de korrigáljanak!) létezik még a családi pótlék rendszere.

Így ezek az emberek is képesek biztosítani némi megélhetési forrást, persze ez tényleg szigorúan a megélhetéshez szükséges. Igaz, le kell mondani olyan, a dolgozó középosztály által természetesnek vett extrákról, mint az autó (mindenestül), a hosszabb utazások vagy a márkás ruhák. (Mondanám az alkoholt és a cigarettát is, csak sajnos ezek inkább a kereslettel fordítottan arányosan változnak...) Sőt, az is igaz, hogy bár magasabb ez az összeg a korábbi - Orbán Viktor által emlegetett - 28 ezer forint segélynél, viszont nagy különbség, hogy azért nem kellett tenniük semmit - most viszont dolgozniuk KELL a megélhetésért, bár ennek is van egy pozitív hatása: ha kevesebbet vannak otthon, kevesebb lesz a közüzemi számlájuk is (más szóval: nem néznek tévét naphosszat).

A közmunkaprogram bevezetésével viszont rá lettek kényszerülve a munkára, és mint az Gyöngyöspata példája mutatja, sokan az érintettek közül nem akarták ezt elfogadni. Igaz, ez már az egyéni jó és a társadalmi jó ütköztetése, amit lehet még csűrni-csavarni - de majd egy másik alkalommal.