Ha én képviselő lennék...

Még az elmúlt nyolc évben kezdett el több konzervatív párt, köztük az MDF is kampányolni az egy kulcsos személyi jövedelemadó mellett, mondván, az sokkal jobb a több kulcsosnál. Aztán a FIDESZ-KDNP hatalomra kerülésével ez meg is történt, azaz be lett vezetve.

Persze mi lett egyből a reakció? Hát hogy ez a gazdagoknak, azon belül is a magasabb (kulcsszó következik!) fizetésűeknek kedvez az új rendszer, mivel az ő zsebükben több marad. Mindezt tetézte, hogy az új kormány szépen, fokozatosan megszüntette a korábban alkalmazott, jövedelem utáni adójóváírást is. Vagyis végletekig leegyszerűsítették az egészet, s ahogyan egyszer Szíjártó Péter fogalmazott: "Ha kétszer annyit keresel, akkor kétszer annyit adózol."

Persze ennek a rendszernek már a 2012-es bevezetése előtt kibuktak a hátulütői, hiszen hiába csökkentették a személyi jövedelemadót, ha az adójóváírás eltörlésével nőtt a teher az alacsony jövedelműeken. Ezért kellett megemelni a minimálbért, hogy szinten tényleg tarthassák a korábbi szintet.

Igazságosabb lett volna a régi adórendszer? Nos, ez egy jó kérdés, és erőteljesen nézőpontfüggő. Ugyanis a korábbi adórendszer, miszerint a minimál közeliek szinte semmit sem fizettek be, míg a magasabb keresetűek nagyobbat tettek bele az államkasszába. Emiatt jött is az a közgazdasági fanyalgás a "gazdagabbaktól", hogy milyen dolog az, hogy valaki úgy veszi igénybe a szociális szolgáltatások egy jelentős részét (pl. egészségügy), hogy az adójóváírás következtében 0 Ft-ot fizet értük. És ha azt vesszük, ez a fanyalgás teljesen jogos volt.

De lőn az adó egykulcsos, és megszűnt a fenti probléma: aki dolgozik és (legális) jövedelme van belőle, az 16 %-ot adózik, függetlenül attól, hogy 95 vagy 950 ezret keres. Persze az alacsonyabb szinten élők joggal kifogásolták, mivel ennek az intézkedésnek a nagy nyertesei azok lettek, akik korábban belestek a magasabb sávba (az indítéka viszont egy másik bejegyzés lesz, mondjuk holnap). Az egyszerű emberek semmit, vagy nem sokat nyertek az üggyel, míg az állam kimutathatóan veszített, mivel az adójóváírás eltörlése nem hozta vissza azt az összeget, amit a magasabb kulcs eltörlésével elbuktak.

Noha a kormány már csak dacból (meg némileg önérdekből is) ragaszkodik az egy kulcsos adóhoz, viszont ők is belátták ennek hibáját. Ezért volt szükség egy bújtatott sávos emelésre (noha technikailag nem az s nem is annak nevezik, de az eredmény szempontjából igen), hogy fedezzék az így kiesett összeget.

Persze felröppentek hírek az IMF tárgyalás kapcsán ennek a rendszernek az eltörlése, viszont kiderült, hogy csupán néhány újságíró fantáziálgatott erről. (Akik egyébként valószínűleg nyertek az egy kulccsal, többet vihetnek haza, de szerencsére van némi társadalmi érzékük - vagy csak kiszolgálási kényszerük - gondolni más emberekre is.) Egyesek előfeltételnek nevezték, de ugye ez a másik, hogy nem az: előfeltétel akkor lett volna, ha azt mondja a szervezet, hogy "Csak akkor ülök le veled tárgyalni, ha ezt meg ezt megteszed.", márpedig ilyenről szó se volt - de elkalandoztam...

Tény, ami tény: az egykulcsos adó amilyen jól hangzott papíron és választási ígéretben, olyan nagy ellenérzéseket váltott ki a megvalósítása folyamán. Sokan társadalmi igazságtalanságot és gazdag pártiságot emlegetnek, míg az ellentábor a régi "Robin Hood" elmélet fonákságaira mutat rá. Az idő eldönti, hogy melyik a jobb és melyik a rosszabb, ám én személy szerint (és még jó pár szakember) javasolja a második SZJA kulcs visszahozását, de adójóváírás nélkül.

És a kedves olvasó mit gondol erről?