Ha én képviselő lennék...

Szeretem a rock zenét, ezért időnként belehallgatok a Szent Korona Rádió műsorába is, mint a műfaj talán legnagyobb hazai szószólójába. A jó múltkor viszont egy beszélgetős műsorba sikerült belecsöppennem, ahol a munkanélküliségről volt szó. Az éppen szóhoz jutó fiatalember azt mondta, hogy míg régebben a cégeket államilag kompenzálták, emiatt volt munkahely, addig mára ez nem így van, és ezért van munkanélküliség. Hm, érdekes gondolat, de nagyon egyoldalú.

Mert mi volt régen, a sokat átkozott szocializmus idején? Röviden, tömören: mihelyst végzett az ember a tanulmányaival, egyből elhelyezték valahova. Nem volt munkanélküliség, sőt, a nem dolgozókat egyenesen közveszélyes munkakerülőnek nyilvánítottá. Ez jó volt a dolgozónak (de tényleg), mert megvolt a havi keresete, ennek következtében a napi betevő falatja is. De akkor mégis miért szűnt meg a rendszer?

Egyszerűen azért, mert a cégeknek, illetve az őket birtokló államnak hosszútávon nem volt jó. Ennek oka pedig nagyon egyszerű: a vállalatok veszteségesen voltak. Ezt a hiányt állami támogatásból, az pedig folyamatos kölcsönfelvételből finanszírozta, ami egy idő után nem volt tartható, mert kártyavárként omlott volna össze a rendszer. Emiatt is volt szükség a rendszer és szemléletváltásra, hogy a pénzügyi stabilitás valamennyire egyensúlyba kerüljön.

Persze az egyszeri ember ezt már nem így élte meg, hiszen a felfokozott várakozásokat, illetve a (tévesen elképzelt) nyugati életmód helyett szörnyű valóságként rázta meg a valóság. Azóta a privatizáció, magánkézbe adás egy szomorú mellékjelentést kapott a tömeges elbocsátásokkal, ezáltal a munkanélküliség megjelenésével. Ezt a változást egy olyan társadalom, ahol korábban egy ember egész életében egy munkahelyen robotolt a nyugdíjig, no meg létezett a kmk fogalma, érthetően bizony nehezen tolerálta.

A dolgot máig sem heverte ki, máig itt vannak (divatos politikai kifejezéssel élve) a régi rendszer csontvázai, és a munkanélküliséget mint valami hihetetlenül katasztrofális dologként kezelik. Való igaz, hogy modern társadalmunkban bevétel nélkül nehezen lehet megélni, de ugyanakkor ki kell használni a benne rejlő lehetőséget is. Erről viszont egy másik bejegyzésben fogok írni...