Ha én képviselő lennék...

Ahogy anno az alkotmányozás során, most ismételten publikussá teszem válaszaimat ezúttal a Nemzeti Konzultáció során föltett kérdésekről. Természetesen az Ön mit gondol? kérdést mindenhol kihagyom, és a döntéseimet meg is indoklom. Meg még a határidő lejárta után , nehogy véletlenül is befolyásolhassak valakit...
Előtte azonban rövid vélemény: a kérdéseket olvasva az jutott eszembe, hogy ez leginkább politikai irányvonal meghatározására szolgál, abból is az önigazolós fajtára. Ezt erősíti, hogy néhány kérdés elég sugallóan tettek fel, természetesen a FIDESZ-KDNP szájízének megfelelően. Akkor lássuk is őket.

1. Vannak, akik szerint be kellene vezetni Magyarországon a védett kor intézményét, mert aki 55 éves elmúlt és elveszíti a munkáját, annak most alig van esélye újra elhelyezkedni. Mások azt mondják, nincs szükség a védett kor bevezetésére.

Nincs szükség a védett kor intézményének bevezetésére.

INDOK: Megértem a problémát, és igaz, hogy aki elér egy bizonyos kort, annak (statisztikák szerint) utána már nehezebb elhelyzkedni. Viszont ha feléjük nyújt némi segítséget a kormány, akkor az azalattiak lesznek problémában, aminek eredménye az lesz, hogy 50-55 közöttieket bocsátanak el tömegével. És kezdődik minden előlröl egy alacsonyabb szinten...

2. Vannak, akik azt javasolják, hogy az állam szorítsa korlátok közé a közműszolgáltatók (víz, szemét, csatorna, gáz, villany, távfűtés) magánérdekeit: ne engedje, hogy extraprofitot szedjenek be és emiatt megfizethetetlenné váljanak a rezsiköltségek. Mások szerint az államnak nem szabad beavatkozni a közműszolgáltató magánvállalatok árképzésébe. Megint mások azt mondják, csak azokat védje az állam a közműdíjak emelkedésétől, akik erre rászorulnak.

Az állam csak a kisfogyasztók és a rászorulók esetében korlátozza a közműszolgáltatások díját.

INDOK: Fogyasztói szemszögből elméletileg egy nagyon jó dolog, hogy a mindenkori kormány beszorítsa a közmű díjakat. Viszont anno az oljválság megmutatta, hogy ennek az orszőág számára hosszabb távon csúnya következményei lehetnek, azaz a kis kedvezményeket később kamatostul kapjuk vissza.

3. Vannak, akik azt javasolják, hogy az ország segély helyett inkább munkalehetőséggel segítse a munkanélkülieket. Mások szerint a segélyezés a megoldás a munkanélküliség problémájára.

Az országnak segély helyett inkább munkalehetőséggel kellene segítenie a munkanélkülieket.

INDOK: A kérdés ügyesen van feltéve, mert magában foglalja a választ. De egyetértek a dologgal, mivel sokan tudnának történeteket mesélni a nem dolgozó, pusztán a segélyből élő cigány kisebbség (sajnos) több tagjáról, vagy a minimálbér helyett munkanélküliséget választókról (anyagiakban 5000 Ft volt a különbség, de nem kellett érte dolgozni).

4. Vannak, akik azt javasolják, hogy több nyugdíjat kapjanak azok, akik gyermeket vállaltak és neveltek föl, mert az is teljes értékű munkavégzés. Mások szerint éppen elég az, hogy a gyermekvállalás költségeit mostantól nem lehet megadóztatni.

A nyugdíjban nem kell honorálni a gyermekek nevelését.

INDOK: Ez a javaslat egyértelműen a nagycsaládosoknak lett kitalálva, viszont ez nem bizos, hogy az életüket munkával töltő, 2-3 gyereket felnevelő többségi szülők jó szemmel néznék ezt. (A múltkori gyerek után szavazati joghoz hasonlóan itt is rezgett a léc, de legalább nem verte le.)
Az egyetlen kivétel nálam azok lennének, akik háztartásbeliként éltek nem tudom mennyi évig.

5. Vannak, akik azt javasolják, hogy az állam a szociális segélyt a rászorulóknak ne pénzben, hanem alapvető szükségleti cikkekben (pl. élelmiszer) adja. Mások szerint a szociális segélyt továbbra is pénzben kell folyósítani a rászorulók számára.

A szociális segély egy részét pénzben, egy részét szükségleti cikkekben adják a rászorulóknak.

INDOK: Egyrészt dicséretes gondolat, hogy a segélyezetteknek élelmiszerbe kapja meg az ellátást, nehogy a balfaszabbik fele eligya vagy cigire költse (bár ugye létezik a cserekereskedelem...). Ugyanakkor nem lehet az egészet ebben folyósítani, mivel a rászorulók nagyrészt a segélyből fizetik a közüzemi számláikat is, és nem hinném, hogy a pl. villany-szolgáltató elfogadna konzervet pénz helyett...

6. Vannak, akik szerint a deviza alapú lakáshitellel rendelkezőknek állami segítséget kell nyújtani, hogy ne kerüljenek az utcára. Mások szerint az államnak nem kell segítséget nyújtani senkinek, aki nem tudja fizetni az adósságát.

Nem tudom megítélni a kérdést.

INDOK: Az erőteljes morális tartalom miatt nem döntök e kérdésben. Egyébként meg továbbra is vallom, hogy aki anno devizában vette fel a hitelét, az nem mérte fel a várható kockázatokat - tehát most vállalja a felelősséget is! (Mostanság van ott, mintha forintba vette volna fel a kölcsönt.)

7. Vannak, akik azt javasolják, hogy ismét lehessen fölvenni deviza alapú lakáshitelt, mert az elmúlt évek történései alapján mindenki tisztában van a kockázatokkal. Mások szerint veszélyes lenne feloldani a deviza alapú lakáshitelek tilalmát, mert újra ugyanaz történne, ami korábban.

A tiltás elérte célját, most már lehetővé kell tenni, hogy a korábbinál sokkal szigorúbb feltételek mellett ismét lehessen fölvenni deviza alapú lakáshitelt.

INDOK: Lásd az előző bekezdésben. Én engedélyezném, de egy feltétellel: aki ezt követően adósodik el, mert az adott deviza erősödik, az nem kap majd semmilyen mentőövet.

8.) Vannak, akik szerint a gyógyszergyárak lobbiját meg kell törni, mert sok milliárdot  vesznek ki az emberek zsebéből. Vannak, akik szerint a drágább gyógyszereket erőltetik rá a betegekre saját extraprofitjuk érdekében. Mások szerint nincs szükség arra, hogy a gyógyszergyártókkal szemben az állam föllépjen.

Nincs szükség arra, hogy a betegek érdekeinek védelmében az állam föllépjen a gyógyszergyártó lobbival szemben.

INDOK: Oké, lépjen fel az állam a gyógyszergyártók lobbija ellen, DE ez az erőteljes spórolás ne menjen a betegek gyógyulásának rovására, feltéve ha az olcsóbb gyógyszer nem annyira hatékony, mint a drágább. Mert végül is itt a gyógyszerkassza megkurtítására megy ki a játék, és ha elfelejtjük ennek a pénzmagnak a lényegét, annak csúnya társadalmi és népegészségügyi következményei lehetnek.

9.) Vannak, akik szerint az egyéni számla alapján kiszámolt nyugdíj megállapításánál elsősorban a munkával eltöltött éveket kell figyelembe venni. Mások inkább a jövedelem arányában állapítanák meg a nyugdíjat.

Elsősorban a jövedelem arányában kell megállapítani a nyugdíjat.

INDOK: A nyugdíj eddig is mindig relatív volt a jövedelemhez képest, azaz aki többet fizetett be, az legyen többre is jogosult, mikor visszakapja. Az évek száma is sokat számít, de ne az legyen a fő szempont.
Megoldást jelenthet viszont a második pillér visszavezetése olymódon, hogy az állami nyugdíj az évek számát veszi alapul, a magán viszont a befizetett összeget. Így mindenki jól jár(hat).

10.) Vannak, akik szerint az oktatási rendszert úgy kell átszervezni, hogy az állam közpénzből azokat a képzéseket támogassa elsősorban, amelyekkel valóban el is lehet helyezkedni. Mások szerint az oktatást nem kell a valós gazdasági igényekhez igazítani.

Az állam közpénzből azokat a képzéseket támogassa elsősorban, amelyekkel valóban el is lehet helyezkedni.

INDOK: Ez egy jó irányelv, hiszen ezáltal csökkenthető a jövőbeli munkanélküliség, illetve a kényszerű átképzések száma. A hangsúly viszont a feltételes módon van: nem biztos, hogy aki egy ilyen átszervezés következtében bekerül a felsőoktatásba, annak a BSC-n eltötltött 3,5 év után lesz is munkahelye, mert a világ ennél dinamikusabban változhat. Ha az oktatás szervezők nem veszik figyelembe a jövőbeli hatásokat, akkor az egész kerülővel, de visszajut oda, amit el szerettek volna kerülni...