IGEN a köztisztviselők indoklásos elbocsátásra (T/2941)
Az Alkotmánybíróság jól döntött, amikor az eredeti határozattal nem értett egyet, és rákényszerítette a kormányra, hogy módosítsa azt. Így legalább sikerült kialakítani egy talán elfogadható álláspontot (+ remélem eredményes lett a tisztogatás).
Az egyetlen pont, amin kicsit fölhúztam a szemöldökömet, az az 5. § volt, miszerint a kormányközeli szervezetekben a főiskolás dolgozókat +50 %-os illetménykiegészítés illeti meg őket. Fokozása: egyes intézmények megyei/vidéki alszervezeteinél ez nincs.
IGEN a jogutód kötelezettség- és peröröklésére (T/1928)
Ez egy hiányzó eleme volt a gazdasági társasági törvénynek, aminek sajnos szomo4rú tapasztalatai vannak. Szerencsére ez most betömte a lyukat - a kérdés csak az, hogy mi van a jogutód nélküli megszűnésnél? (Vagy abban az esetben a kötelezettségeken túl a jogosultságok is elvesznek?)
IGEN az Összefogás az Államadósság Ellen Alapra (T/2940)
Noha maga az alapötlet, hogy a magánemberek is járuljanak hozzá az államadósság csökkentéséhez, elég bizar, de jelzi. Viszont hogy ez után adókedvezményeket is adnak - sőt, magánszemély esetében akár több évre előre is - az korrekt ajánlatnak tűnik. (Ellentételezvén a magánnyugdíj-pénztáraknál alkalmazott erőteljes kényszert - korbács és kalács, ugyebár...)
Meg ugye a legfőbb dolog: ide tényleg csak az fizet be, aki akar. De az adócsökkentés része egy jó ellentételezés.
IGEN az alvállakozói szerződések nyílvánosságára (T/2138)
Gyakorlatilag ugyanaz, mint feljebb a T/1928-as törvény: szintén fájó pontja volt a pályázati rendszernek, különösen, hogy rengeteg visszaélésre és "túlárazásra" volt ezzel lehetőség. Így viszont megszűnik, pontosabban: a nyílvánosság miatt óvatosabban kell eljárni az alvállalkozói szerződéskor (nehogy végül a pár százezres munkáknál milliók figyeljenek ki).