Az utóbbi hetek többek között a magyar médiatörvényt ért külföldi bírálatokról is szóltak. Az Európai liberálisok és médiumok támadnak, míg a magyar kormány, noha kész meghajolni az EU-s döntés előtt, védekező álláspontra helyezkedik.
Különböző hírcsatornákról különböző dolgok érkeznek, ám én nem ezt akarom taglalni, hanem a saját felfogásom szerint megközelíteni a problémát.
Kezdjük igen távolról, a törvényt érintő ágazat vizsgálatáról. A média vagyis hírközlés az utóbbi évszázadokban lett az egyik legjelentősebb eleme az életünknek. Mert noha korábban is léteztek hírhozók és -mondók, csak az utóbbi emberöltők alatt nőtt meg a szerepe.
Ennek függvényében a média, mint ágazat, saját elveket kezdett követni, ezek közül kiemelendő a szólásszabadság: vagyis arról és azt úgy írjanak le, ahogyan az nekik szimpatikus és jól esik, mindenfajta felülről jövő kontroll nélkül.
Ez és az információ szerepének megnövekedése miatt tekintenek sokan ma a médiára úgy, mint hatalmi ágra. És ennek következményei vannak:
Az a baj, hogy a média szereplői tényleg hatalomként kezdenek magukra gondolni, amihez hozzájön egyfajta beképzelt felsőrendűség is. Sokszor azt hiszik - a sajtó szabadságára hivatkozva - hogy ők aztán mindent megtehetnek, ne szórakozzon velük senki, mert aztán csúnyákat fogunk állítani róla!
Meg persze erősíti az emberekben a hatalom dolgot, illetve burkoltan a saját malmára hajtja a vizet. (Pl. hirdetik, hogy bizony a jó bornak is kell a cégért - persze, hogy hirdetik, hiszen ők a potenciális hirdető felület, nem fogják maguk alatt vágni a fát!) Arról nem is beszélve, hogy bár látszólag a konzervatív közvélemény mellé állva elutasítják a pornográfiát és a szexuális szabadságot, viszont furamód sok az erotikus ipari múlttal (pornószínésznő, fizetős kéjhölgy, giggolo) rendelkező alak mostanság.
Sőt, odáig merészkednek, hogy a klasszikus politikai ágat lealacsonyítják, egyszerű gúny tárgyává teszik, megfosztva minden tiszteletétől: firtatják egyes felső vezetők fizetését, miközben ők legalább annyit keresnek. Hogy a szálka-gerenda ellentétről ne is beszéljek: ha valaki ismertség, család útján kerül fel a hatalomba, akkor már mindjárt ontják a szitkokat, ami még nem baj, viszont a saját berkeikben történő, kapcsolati tőkén alapuló előrejutást természetesnek veszik (elég megnézni pl. egyes X-Faktor vagy VV4 versenyzők előéletét).
Érzésem szerint a média kezd egyre jobban elpimaszodni, és ezt a tendenciát jól ismerte fel a jelenlegi kormány. Ezért alkották meg magát a törvényt, hogy jelezzék: azért a víz az úr!
Beleolvastam a törvénybe, és bizony voltak egész jó, megfontolandó részek.
Például a sokak által kritizált rádiós kvóta, ami során az adóknak meghatározott arányban magyar számokat is kell játszaniuk. Ez például egy mesterségesen generált ellensúly az angolszász területről hordában betörő tucatszámoknak, és az egyszeri rádióhallgató közember felfedezheti, hogy jé, léteznek jó mai magyar számok is! Különösen, hogy megszabták a magyar kvótán belül a pár évesek arányát is (ne lehessen már csak Eddával, Bikinivel meg Republic-kal kitölteni a kvótát - még ha szeretem is mindhármat), valamint (idézem) "a szerződésben meghatározott arányoknak az egyes médiaszolgáltatások 05 óra és 24 óra közötti műsoridejében is érvényesülniük kell". (Hogy ezzel a sokat - és joggal - kritizált Artisjus miként jár, ne menjünk bele...) Ezen felül behatárolták a reklámozást is, pl. kijelentették, hogy a 40 percnél rövidebb gyermekműsorokat nem lehet megszakítani (v.ö. az angol Cartoon Network-ön egy 20 perces Clone Wars részben két(!) reklámblokk is van), és meghatározták az egy órára eső reklámok maximális hosszát is (igaz, ebbe nincsenek benn a műsorajánlók). Sőt, a megemelt, szigorított bírságokat is díjazom, így legalább egyes csatornák és magazinok kétszer is meggondolják, hogy mivel provokálják az embereket.
Határeset viszont a product placement megtiltása a filmekben, vagyis csak olyan cuccok kihelyezése, amikért a támogató vastagon fizet mint bújtatott reklám. Így nincs az, hogy a sorozatokban címke nélküli üdítőket isznak, vagy bedobnak egy terméket az arcunkba. (Közbevetés: nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a magyar filmekben általában nagyon tolakodóak az ilyen termékek, vagyis túlságosan ki van a márka hangsúlyozva. Gondolom ez abból eredhet, hogy hazánkban sok filmrendező reklám szpotokkal kezd, és ugye a beidegződés megmarad.) Persze ennek megvan a maga hátulütője is, mivel ezáltal a filmek hatalmas bevételi forrástól esnek el, ami a filmtörvény megszűnésével különösen terhessé vált...
Aztán vannak olyan pontok, amikkel nem értettem egyet, ilyen például a karikázás benntartása (könyörgöm, nem lehetne már kiszedni?!), vagy az egyik legtöbbet vitatott dolog: hírműsorok nem közvetíthetnek véleményt. Ez elsőre rossz, viszont ha figyelembe vesszük a hírműsorok szerepét, úgy jogos ez az objektivitási kitétel. Persze gyakorlatban mindenki alkalmazza a tényszerű közlésbe csomagolva a saját meglátásának implementálását.
És ott van még az új Közalapítvány is, ami közvetlenül az állam alá tartozik. Sok ellenzéki bizony joggal fél, hogy a szerepe politikai cenzúra lesz, csorbítva ezzel az ő álláspontjukat. És ez bizony jogos, főleg ha megnézzük az előző rendszerben érvényes -orosz mintájú- centralizáltságot és korlátozásokat. (Ami egyébként ma, a kereskedelmi média korában is él, csak nem a politikai elitet, hanem a hirdetési időkért milliókat fizető vállalkozásokat nem szabad a reklámblokkon kívül nem hogy szidni, de még csak említeni sem!) És ez bizony erősen csorbítja a szólásszabadságot, amiért a média is és az ellenzéki pártok képviselői is joggal háborognak. Mert oké, hogy egy helyre összpontosul a közmédia, no de azért ne menjen át politikai szócsőbe. (Lásd az MTV Híradója egyre inkább kezd HírTV-s jellegeket mutatni.)
Persze ezt a média, mint a szabadság "jelképe", nem hagyhatta, és föllázadt az őt ért megszorítások ellen. És szerintem ez volt az igazi oka a külföldi visszhangnak is: itt egy ország, aki szabályos törvényi keretek közé szorította napjaink legbefolyásosabb iparágát, és adott egy szép nagy ellensúlyt az "elkereskedelmiesedett" és elbulvárosodott szektornak. Mert ne feledjük, a külföldi újságok is bizony a médiában dolgoznak, akik szintén a szólásszabadság és a "média hatalom" jegyében, felfogásában élnek (lásd a lengyel vízvezeték-szerelő esete). S bizony ők se lennének boldogok, ha az országuk vezetése alaposan megregulázná őket, ezért még idejekorán elfojtották ennek lehetőségét. Különösen, hogy egy másik magyar megszorító rendeletet, a bankadót sokan megfontolás tárgyává tették...
Hogy mi lesz a folyamat vége, az jó kérdés, még az EU Parlament döntésén múlik. Remélem uniós szinten csak a kevésbé sikerült elemekre mutatva mondják azt, hogy "ezt javítsd ki!", és nem az egészet kukázzák, mert a törvény több eleme hasznos és társadalmilag, erkölcsileg elfogadható.
Egyben mutatja is a médiának, hogy szálljon le a földre, mert ők (még?) nem akkora urak, mint azt gondolják. Szerencsére!
