Még pár nap, és megtörténik a helyi önkormányzatok választása, utána pedig folytatódik a parlamenti ülések sorozata, vele együtt ez a blog is. Ám mielőtt ez megtörténne, a választási ígéretek közül mazsoláznék ki egyet, ami mindegyik párt programjában szerepel: a munkahelyteremtés.

Mi ezzel a probléma? Az hogy nem fedi a valóságot, legalábbis a magyar értelmezésben, mert ugye ez a pont még az amerikai elnökválasztás kampányában is előkerül. Ugyanis sok ember, főleg idősebbek, még 20 évvel a rendszerváltást után is a szocialista világ szerint gondolkodnak.

Ugyanis akkor a munkahelyeket központilag határozták meg, ráadásul az "Aki nem dolgozik, ne is egyék!" elv alapján. Ennek következtében nem volt munkanélküliség, ami a dolgozóknak jó volt, mert biztosított egy normális megélhetést. Csak ugye a túlfoglalkoztatás hosszú távon nem volt fenntartható.
Emiatt vagyunk érzékenyebbek a munkanélküliségre, mert bár piacilag ésszerűbb, viszont az emberek a múlt miatt nehezebben tolerálják a jelenséget.
Viszont történt egy jelentős változás is: a piac immár nem központi szabályozást követ, hanem gazdasági alapon működik. Azaz immár a kormány és az állam közvetlenül nem teremt munkahelyeket.

"Csak" közvetetten. Azaz olyan feltételeket teremthetnek, amikkel a beruházó vállalkozók itt létesítenek munkahelyeket vagy -másik lehetőségként- könnyítsék a vállalkozások terheit. (Persze ez erősen munkahelyfüggő, mert minek dolgozzanak ketten egy olyan helyen, amit egy ember is simán elvégez?) Jó, ez utóbbinál csak az érem egyik oldala, hiszen hiába ajánlanak jó lehetőségeket, ha az emberek vállalkozási kedve alacsony...

Szóval amikor valaki új munkahelyeket ígér, akkor azt nem szabad a régi módon elképzelni, mert nagyot csalódhat!