Ha én képviselő lennék...

A mai nap különleges volt, hiszen lényegében egy kérdés körül forgott minden: ki lesz Magyarország új köztársasági elnöke? Az eredményt ugyebár mindenki ismeri már, viszont álljon itt az én álláspontom:

NEM Dr. Schmitt Pálra
Félre értés ne essék, nem azért voksolok ellene, mert nem tartanám alkalmasnak a posztra. Schmitt úr az életútja során többször is bizonyította, hogy jó vezetője akármilyen szervezetnek. Fenntartásom inkább a "nem leszek akadálya" kijelentése miatt van, mivel itt az LMP politikusaival értek egyet (bár ők a kifejezésmondjuk miatt most kaptak egy feketepontot nálam): azzal, hogy a köztársasági elnök a gyakorlata során le kíván mondani a törvények vétózásának jogáról, ezzel egy szűrőt vesznek ki a törvényhozási rendszerből. Igaz, hogy emiatt fölgyorsul(hat) a törvényalkotás folyamata, viszont ezzel együtt olyan törvények is zöld utat kaphatnak, amelyeket kőkemény társadalmi ellenszenv fogad. Amit az eddigi ténykedéseket látva sajnos könnyen elképzelhetőnek tartok...

IGEN Dr. Balogh Andrásra
Bár az MSZP jelöltje korábban ismeretlen volt a közmédiában (legalábbis én nemigen hallottam felőle), viszont ő élt volna a vétózás jogával - igaz, nem Sólyom László-i mértékben, de hát mit várjon az ember egy volt alkotmányjogásztól? -, emiatt rá voksoltam volna. És azt se feledjük, hogy ellenzékiként a kormánypárt egyes tagjainak (ha szavazati támogatását nem is, de) rokonszevét elnyerte, ami jelenlegi késhegyre menő politikai küzdelemben nem kis eredménynek számít.