HTML

Ha én képviselő lennék...

...a Parlamentben így szavaznék. Házszabály

Friss topikok

Linkblog

Napokban lehetett hallani a Magyar Nemzeti Bank oldaláról, hogy milyen nehéz most a pénzintézetek sorsa. Persze e nyilatkozat vegyes érzelmeket váltott ki, főleg  lakosság részéről, és noha e kijelentés is erőteljesen túldramatizálja a helyzetet, mégis van benne némi igazság.

Tény, hogy a bankok mozgástere jelentősen lecsökkent, hiszen a kormány különadója mellett a magánynugdíjpénztári befizetések elvételét meg a végtörlesztési lehetőségeket is csökkentették a nyereségüket. Panaszkodnak továbbá az egyoldalú kormánydöntésekről, amivel az ő növekedési elvárásaik is csökkentek.

Persze a lakosság cinikusan visszaválaszol, hogy amikor ők módosítottak egyoldalúan, azért senki sem szólt rájuk. És noha egyes elemekben a hitelfelvevők voltak a vétkesek (pl. mikor nem mérték fel a deviza alapú hitelek hosszútávú árfolyam-kockázatait), azért a bankok is ott kértek el pénzt, ahol csak tudtak. Noha ennek megvolt a közgazdasági értelme is (teszem azt: a módosítást kérelmezők leszorítása), illetve a banknál sem kellett lépten-nyomon az előzetes előrejelzésken, terveken változtatni, az ügyfelek ezt természetesen rossz néven fogadták.

Persze nem sajnálom a pénzintézeteket, hiszen a többségük még most is nyereséges (sőt, annak kell lennie, hogy fenn maradhasson), viszont ez a nyereség már közel sem akkora, mint a válságot megelőző időkben. Ezt még ugye tetézik a különféle megszorító intézkedések is, amikkel jeltősen lekorlátozódott a mozgásterük. Ezeket az intézkedéseket ilyen-olyan módon bevzetett rejtett költségekkel próbálják kivédeni, de ezeket a szemfüles média ilyen-olyan módon mindig leleplez.

Természetesen mind a különadót, mind a kierőszakolt végtörlesztést, mind a hitelfelvevők csökkenését jelentősen túldramatizálják, de egy növekedésgazdaságtan dogmáiban felnőtt embernek (amilyen a pénzintézeteknél dolgozók többsége) mondhatni szentségtörés, de hát a bankoknak be kell látni, hogy a folytonos növekedés közgazdasági azaz nem mehet valami lefelé. Nekik üzenem, hogy a felfelé száguldás aranykorának vége, és most egy lefelé ívelő szakaszba érkezett a tendencia, ami egy lassabban növekedő, de biztonságosabb gazdaságot eredményez.

Aztán itt van még Simor András esete is, aki inkább lemond a fizetéséről, csak kezdődjenek meg a tárgyalások az IMF-fel. Ez a mellett, hogy nehéz állapotokat jelez, a kormány még sikernek is elkönyvelheti (Megj: Simor ellenállását valószínűleg az tartotta sokáig fenn, hogy több kereskedelmi bank felsővezetője is kb. havi 8-10 milliót vihetett haza, s erről ő, a "bankok bankja" se kívánt lemondani.), bár a jelen állapotban ez egy erőteljesen megkérdőjelezhető siker. Mert azzal, hogy a jegybankelnök kivette a pakliból a nép szemében felmutatható legnagyobb ászt, most már tényleg a függetlenség egyéb kérdéseiről kell szóljon a vita - ami bizonyos korábbi nyilatkozatok alapján okozhat problémát a FIDESZ-KDNP vezetésnek.

Látható tehát, hogy a mostani kormány igyekszik a pénzintézeteket minél inkább kivonni a kormányzás képéből, vagy még inkább maguk alá vonni őket. Meglátjuk, hogy hova vezet majd ez...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kepviselo.blog.hu/api/trackback/id/tr534219395

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.